2011. június 16., csütörtök

Dean Devlin és Roland Emmerich: Csillagkapu

Dean Devlin és Roland Emmerich Csillagkapu című története minden mitológiai vonatkozása ellenére újat hozott a science fiction világába. Kurt Russell főszereplésében, alias, Jack O’Neil ezredes, 1994-ben vetített film könyvváltozatának dátuma egybeesik a filmével. Egy évvel később Tóth Árpád fordításában a könyv magyarul is megjelent, melynek eredeti címe Stargate.
            A történet dióhéjban: i.e. 8000-ben egy földönkívüli lény, fajának utolsó tagja, űrhajóval megérkezik a Földre. Egy egyiptomi fiú testébe költözve, annak népét rabszolgasorba kényszeríti. A csillagkapun keresztül sokakat egy másik bolygóra költöztet, hogy egy olyan ásványt bányásszanak, ami a Földön nem található. Az egyiptomiak a Földön fellázadnak ellene, elkergetik az idegen lényt, a kaput pedig eltemetik. Kairóban 1928-ban egy ásatáson megtalálják a csillagkaput. Napjainkban rájönnek, hogy a szerkezet alkalmas a csillagok közti utazásra, és ekkor egy hétköznapi ember, Daniel Jackson különc és fiatal régészprofesszor segítségével megfejtik a kapu jeleit, és expedíciót indítanak az ismeretlen bolygóra, ahol találkoznak az Egyiptomból elhurcolt emberek leszármazottaival. Később megjelenik Ré is, akit tízezer éve elűztek a Földről.
            Mivel a könyv a film elkészülte után, és annak levetítésével nagyjából egy időben jelent meg, illetve azt figyelembe véve, hogy a regény egyik írója, Roland Emmerich rendezte, nem meglepő, hogy a történet hajszálpontos mása a filmbelinek. Olyan, mintha egy leegyszerűsített forgatókönyvet olvasnánk. Olvasás közben megelevenednek előttünk a film jelenetei, immár a saját fantáziánkban vagyunk képesek újraélni a kalandot. Az olvasás élményének varázsa olvasótól függően vagy kissé megtörik azért, mert állandóan a film jelenetei jutnak az eszünkbe, vagy ugyanezért, éppen ellenkezőleg, felfokozódik. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy mi fog történni, képesek vagyunk érdeklődve várni a folytatást. Szerencsére az írók nem mennek bele fölösleges technológiai és tudományos fejtegetésekbe, ellenben leírják a helyszíneket és a körülményeket, amiket a filmben a látvány pótolt, ezért az olvasás a történet ismerete ellenére képes újat adni. Azt hiszem, nem is baj, hogy a film látványát ötvözhetjük a regénnyel, mert amúgy is elég pontosan vannak leírva a helyszínek, és így erőltetés mentesen tudjuk használni a fantáziánkat.
            1997-ben az alaptörténetből kiindulva a legnagyobb sci-fi sorozatot indították el, melyben továbbra is követték azt a szokást, hogy a filmmel párhuzamosan időnként kiadták a történetek regényváltozatát is.
            Az első könyvet mindenképp ajánlom a kedves olvasók figyelmébe, szerintem nem kell szóvá tennem, hogy aki belekezd, az nem bírja majd abbahagyni.
Simon L. Z.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése