2012. február 19., vasárnap

A csillagászat fejlődése – I. rész


            Őskor

A történelem előtti korokban az emberek az ég jelenségeit hitvilágukkal magyarázták. Az első jelentős megfigyelés a Hold ciklusainak váltakozása volt. Mivel írásos emlék nem maradt fent ezekből a korokból, csak találgatásokba lehet bocsátkozni a felől, hogy mennyit ismert az őskori ember a világegyetemből. A legjelentősebb emlékmaradvány a Londontól 130 km-re fekvő Stonehenge. Az építmény egy meglehetősen bonyolult csillagászati létesítmény volt, talán a világ első obszervatóriuma. A neolitikum csillagászai pontos Nap és Hold megfigyeléseket végeztek, érdekes csillagászati irányokat jelöltek meg, és meghatározták egyes fényesebb csillagok kelési és nyugvási helyét.
A világ első csillagtérképe a Merliére-i kő, mely már 10000 éves, melyen a téli és nyári napforduló idején kelő Nap iránya van feltüntetve.

Ókor – Egyiptom

A csillagok tanulmányozásának fő oka a Nílus évenkénti áradásának meghatározása volt. Ezen felül a sivatagban való tájékozódásoz is az ég ismereteit vették segítségül. Ismerték a Merkúrt, Vénuszt, Marsot, Jupitert, Szaturnuszt, melyekről feltételezték, hogy a Föld körül keringenek, de K.e. a 15. században már rájöttek, hogy a Merkúr és a Vénusz a Nap körül kering. Az égitesteket gömb alakúnak tekintették, illetve a K.e. I. évezredben a Földet szabadon lebegő gömbnek írték le.
Az áradás időpontjának meghatározására az ég legfényesebb csillagát, a Szíriuszt használták fel. A főpapok megfigyelték, hogy mikor a Szíriusz először tűnik fel az év során a hajnali égbolton, pontosabban egyszerre kel a Nappal (helikus kelés), pár nap múlva beköszönt az áradás. Napimádatukból eredően a Nap ciklusait alapul véve meghatározták a napév hosszát. Egészen pontosan azt az időt határozták meg, ami alatt a Nap a csillagokhoz viszonyítva visszaér ugyanabba a helyzetbe. 365 napot kaptak, de még mindig úgy vélték, hogy a Nap kering a Föld körül. Az ókori egyiptomiak ismerték a tavaszi napéjegyenlőség beköszöntének időpontját, ekkor a Nap pontosan keleten kelt. A következő napéjegyenlőségig megszámolták a napokat és megkapták a napév hosszát. A 365 napot 12 hónapra, egyenként 30 napra osztották, és az év végét 5 ünnepnappal toldották meg. A Szíriusz heliakus kelése július 20-án következett be, és az egyiptomiak innen számolták az év kezdetét, úgynevezett Szíriusz-évet használtak. A csillagot Szopednek (görögül Szóthisz) nevezték, ami az új év és az aratás hozóját jelenti. Észrevették, hogy a Szíriusz kelési ideje kissé eltolódik a 365 napos naptárhoz képest, és nem esik egybe az újév napjával. A késés négy év alatt egy teljes napot tett ki, és kiszámolták, hogy legközelebb csak 1461 év múlva esik egybe a csillag heliakus kelése az újévvel. Ebből rájöttek, hogy az év 365,25 napból áll, ezt pedig úgy orvosolták, hogy az év végi 5 napos ünnepsorozatot négy évente megtoldották egy 6-kal.
Az ókori Egyiptomban alkalmaztak először komoly csillagászati műszereket: csillag-, nap- és vízórákat, bemetszett pálcákat, egyszerű szögmérő eszközöket és a függőónt. A legfontosabb eszközük a gnomon – árnyékvető pálca volt. Ez egy a földbe szúrt pálca volt, mellyel meg tudták határozni az égtájakat a pálca legrövidebb árnyékának segítségével. Iránykijelölésre különféle réses irányzékokat, pálcákat és zsinórokat használtak.
A piramisok is a magas szintű csillagászati ismeretekről árulkodnak, melyek alkalmasak voltak csillagászati megfigyelésekre. Ezek közül a Kheopsz a leginkább említésre méltó építmény. Az északi szélesség 30. fokára építették, árnyéka alapján a napéjegyenlőség 12 órás pontossággal leolvasható. A K.e. XXVII. században épített piramis élei pontosan észak-déli, illetve kelet-nyugati irányba néznek. A Szíriusz delelésekor sugaraival merőlegesen esik a piramis déli lapjára. A piramisok éleinek ívperc pontosságú tájolása nem csak csillagászati, de egyben építészeti bravúr is.
Valószínűleg az egyiptomiak láttak először napfoltot a napkorongon, erre utal a Nap O jele, ami a csillagászatban ma is használatban van. Zárójelben megjegyezendő, hogy a csillagászati ismeretek a papok kiváltsága, titka és hatalmuk megalapozása volt.
Simon L. Z.

Forrás: 

2 megjegyzés: